Van, hogy csak néhány mm-en múlik

Annyi sok apró finomság van a szélesformátumú nyomtatásban, ami aprósága ellenére ÓRIÁSI befolyással van a végeredményre.
Margó, papírtípus, nyomtatási minőség, fájlformátumok, méretek...

Ha rangsorolni kellene az ilyen gondokat, amelyekkel az ügyfelek jelentkeznek (vagy amiatt panaszkodnak a gépre...), akkor azt hiszem kollégáimmal egyhangúan a margóbeállításokra szavazunk. Pedig nem ördöngősség.

Mi a jelenség? A rajz lelóg a papírról, nem látszik néhány felirat, keret, vonal, kitöltés stb.
A megoldás egyszerű: mielőtt papírméretet választok a leendő rajzomhoz, ellenőriznem kell, hogy saját plotteremnek mekkorra a MARGÓ ÁLTAL CSÖKKENTETT nyomtatási területe.
Margó által csökkentett terület azért kell MINDEN nyomtató számára, mert ahhoz, hogy a papírt a plotter kezelni tudja meg kell fognia kétoldalról. Ha ezt nem tenné, akkor csak alulról továbbítaná a nyomtatófejek felé, ami kb. olyan nyomatképet eredményezne, mintha egy ittas sofőr vezette autónból filccel firkálnánk egy falra. A jó nyomatminőséghez stabil papírvezetés kell.
Visszatérve a margókhoz, ez a szélesformátumban nem újdonság, nincs nyomtató, ami kifutó nyomatot készíteni, mindegyik hagy a szélein magának kapaszkodót.
Úgyhogy ez a megoldás: ha azt szertnénk, hogy a rajz 100%-ban rajta legyen a nyomaton, akkor a CAD szoftverekben mindkét rajzkeretet a papírméreten belül határozzuk meg, az adott nyomtató szabványai szerint! Ennyi az egész.
Példával illusztrálva:
Ha A2-es lapra nyomtatok, akkor a rajz 3mm-rel (vagy amennyit a plotter kér) legyen beljebb, definiáljunk 592x417 mm.