Vagyis dpi, ami megadja, hogy a nyomtató egy Inch-en (25,4mm) belül hány különálló pontot képes rajzolni.
Az átlagos asztali inkjet fényképnyomtatók azonban 4800, sőt 9600 címzett dpi felbontással rendelkeznek, könnyen arra a következtetésre juthatunk, hogy minél nagyobb a dpi, annál jobb a nyomat képe. Mégis meglepő, hogy egy átlagos fénykép laborban történő előhívásánál 400 dpi-s vegyszeres nyomtatót használnak. Sőt egy jó minőségű, színes magazin nyomtatási felbontása elegendő, ha az inchenkénti 300-at eléri.
Ha technikailag megoldható ez a magas felbontás, akkor a szélesformátumú rendszerek, plotterek miért nem törekednek erre?
Nem mindegy a nyomtatott kép mérete. Míg az előbb említett asztali berendezések felbontása magas, addig az átlagos poszter nyomtatók felbontása 600 fizikai, 1200 dpi címzett, ami azt mutatja, hogy ez a felbontás is elegendő ilyen célú nyomtatásokhoz. A fizikai felbontás a nyomtatófej geometriájából adódó érték, míg a címzett felbontást a gyártók a jobb nyomatkép, specifikáció érdekében a nyomtatófej félpozícióba állításával érik el. (Ezért néhol nem egyezik a két érték pl, 2400x1200dpi)
Tintasugaras nyomtatók esetén megfigyelhető, hogy ugyanolyan felbontású nyomtatók (azonos dpi-k) esetén az egyik szebb képet nyomtat, mint a másik. Ez a különböző cseppméretekkel magyarázható, ugyanis minél kisebb egy csepp, annál szebb rajzolatot lehet vele elérni.
A dpi megválasztásánál az sem mindegy milyen papírra nyomtatunk, mert a papír fajtája és minősége jelentősen befolyásolja a nyomat képét.
A bevonatlan vagy különböző bevonatú papírra érkező tintacsepp másképp terül el, így egy nagyobb dpi-vel rendelkező nyomtató az általános minőségű papíron rosszabb vonalas nyomatképet eredményez (szőrösödik – szétfolyik a papírrostok között a festék), mint egy kisebb felbontású nyomtató, jobb minőségű, bevonatos papíron.
A rajzokat később sokszorosítani fogják?
Mivel a legjobb porfestékes gépek is maximum 600 dpi-vel másolnak, egy-egy részletgazdag módban kinyomtatott, gyönyörű eredeti nyomat is felesleges festékfogyasztás csupán.
Az átlagos asztali inkjet fényképnyomtatók azonban 4800, sőt 9600 címzett dpi felbontással rendelkeznek, könnyen arra a következtetésre juthatunk, hogy minél nagyobb a dpi, annál jobb a nyomat képe. Mégis meglepő, hogy egy átlagos fénykép laborban történő előhívásánál 400 dpi-s vegyszeres nyomtatót használnak. Sőt egy jó minőségű, színes magazin nyomtatási felbontása elegendő, ha az inchenkénti 300-at eléri.
Ha technikailag megoldható ez a magas felbontás, akkor a szélesformátumú rendszerek, plotterek miért nem törekednek erre?
Nem mindegy a nyomtatott kép mérete. Míg az előbb említett asztali berendezések felbontása magas, addig az átlagos poszter nyomtatók felbontása 600 fizikai, 1200 dpi címzett, ami azt mutatja, hogy ez a felbontás is elegendő ilyen célú nyomtatásokhoz. A fizikai felbontás a nyomtatófej geometriájából adódó érték, míg a címzett felbontást a gyártók a jobb nyomatkép, specifikáció érdekében a nyomtatófej félpozícióba állításával érik el. (Ezért néhol nem egyezik a két érték pl, 2400x1200dpi)
Tintasugaras nyomtatók esetén megfigyelhető, hogy ugyanolyan felbontású nyomtatók (azonos dpi-k) esetén az egyik szebb képet nyomtat, mint a másik. Ez a különböző cseppméretekkel magyarázható, ugyanis minél kisebb egy csepp, annál szebb rajzolatot lehet vele elérni.
A dpi megválasztásánál az sem mindegy milyen papírra nyomtatunk, mert a papír fajtája és minősége jelentősen befolyásolja a nyomat képét.
A bevonatlan vagy különböző bevonatú papírra érkező tintacsepp másképp terül el, így egy nagyobb dpi-vel rendelkező nyomtató az általános minőségű papíron rosszabb vonalas nyomatképet eredményez (szőrösödik – szétfolyik a papírrostok között a festék), mint egy kisebb felbontású nyomtató, jobb minőségű, bevonatos papíron.
A rajzokat később sokszorosítani fogják?
Mivel a legjobb porfestékes gépek is maximum 600 dpi-vel másolnak, egy-egy részletgazdag módban kinyomtatott, gyönyörű eredeti nyomat is felesleges festékfogyasztás csupán.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése